A közlekedési szabálysértési és büntetőügyek legfontosabb elhatárolási szempontjához hasonlóan kártérítési ügyben is a legfontosabb a személyi sérülés mértéke. A 8 napon túl gyógyuló legegyszerűbb sérülések elszenvedői (csonttörés) is számíthatnak kártérítésre. A maradandó fogyatékosságot, vagy súlyos egészségromlást okozó balesetet elszenvedő sérültek akár havonta járó járadékot, vagy járadékjellegűen megállapított egyösszegű kártérítést is kaphatnak, bizonyos esetekben pedig az elhunyt sértett hozzátartozóinak jár ilyen kártérítés. Halálos baleset esetén ezen túlmenően a biztosító köteles megfizetni a temetéssel összefüggő költségeket is, ami a hozzátartozó elvesztésével összefüggő lelki teher mellett sajnos anyagilag is megterheli a családokat.

Közlekedési baleseti kártérítés esetén számos jogcímen elő lehet terjeszteni vagyoni és nem vagyoni kártérítési igényt. A kárigény függ a sérülés jellegétől, és a sérülés folytán kialakult következményektől. Jogszabály alapján a károkozó (ez esetben a biztosító) köteles megtéríteni a károsult tényleges kárát, elmaradt hasznát, és a kár enyhítésével járó indokolt költségeket, valamint nem vagyoni kárt.

A nem vagyoni kártérítés összegszerűsége terén mára már kialakult egy viszonylag egységes bírói gyakorlat. A bíróságok, és a biztosítók is a kár összegszerűségének megállapításakor általában figyelembe veszik a sérülés nagyságát, maradandó voltát, halálesetkor a halott életkorát, a hozzátartozói kapcsolat szorosságát.